Mi kérdezünk – röpiseink válaszolnak!
Vicze Sára, Gembiczki Emília és Varga Rebeka egy Fino Kaposvár Extraliga mérkőzésen (forrás: Fino Kaposvár Facebook oldala)
Néhány héttel ezelőtt Szabó Istvánnal, az U17-es csapat vezetőedzőjével beszélgettünk arról, hogy hogyan lehetne a csapatok szerepléséről szóló cikkek mellett, még személyesebbé és érdekesebbé tenni honlapunk tartalmán. A mérkőzésekről szóló rendszeres beszámolókat és rövid értékeléseket már megszokhatták a kedves olvasók és bizonyára ezek az edzői gondolatok is mindig szolgáltak némi személyes információval. Most azonban arra jutottunk, hogy az edzők nyilatkoztak már eleget az elmúlt években, itt az idő, hogy a játékosok is szóhoz jussanak!
Külső szemmel is sok mindent láthatunk egy röplabda mérkőzésen vagy egy edzésen. Megfigyelhetjük a labdaérintéseket, az ütéseket, a szervákat, a játékosok helyezkedését és még sorolhatnánk. De mindebből talán nem tudjuk meg, hogy a pályán lévők számára mit jelent valójában a röplabda, hogy miért járnak edzésre hétről-hétre, miért versenyeznek és mit adott számukra ez a sport. Pedig ki más tudna minderről hitelesebben nyilatkozni, mint a pályán lévő játékos?
Most eljött az idő, hogy őket is megkérdezzük! Első körben az U17-es csapat kapitányának, Gembiczki Emíliának, valamint az előző idényben még az U17-es csapatot erősítő Varga Rebekának és Vicze Sárának tettük fel kérdéseinket, melyeket ők készséggel megválaszoltak.
1.) Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a röplabdával?
Emili (Gembiczki Emília):
Én a röplabdával 5 éve ismerkedtem meg, amikor az iskolámban új szakkörként megjelent. Az osztályomból rengetegen jelentkeztek velem együtt. Közösen vágtunk bele ebbe a fejezetbe az életünkben, és még mindig sokan vannak, akik az eredeti csapatból lelkesen járnak röplabdázni.
Rebi (Varga Rebeka):
Alsós voltam, azt hiszem pontosan 3.-os, és a Művháznál tartottak sportágválasztót, mint amúgy minden évben. Tesi órán kivittek minket, és ott próbáltam először. Aztán annyira megtetszett, hogy mondtam otthon, és el is kezdtem járni heti háromszor, még a József Attilába. Tavaly pedig én voltam kint a sportágválasztó napján, mint bemutató. 😊
Saca (Vicze Sára):
2020 szeptemberében kezdtem el röplabdázni, akkor még a gimiben voltak az edzések. Egészségügyi problémáim miatt abba kellett hagynom a vívást, de a sportolással nem szerettem volna felhagyni. Az egyik kedves barátom csalogatott magával, hogy próbáljam ki a röplabdát, menjek el egy edzésre, és végül megszerettem és ott ragadtam.
2.) Mi tetszett meg a röplabdázásban elsőre?
Emili:
A röplabda egy fantasztikus csapatjáték, ahol nagyon sokat lehet fejlődni mint testileg, és mint lelkileg. Nagyon tetszett, hogy pár alap érintés segítségével milyen szép és hosszú játékot hozhattunk létre. Jó volt a barátaimmal is több időt együtt tölteni tanórákon kívül, és új emberekkel megismerkedni.
Rebi:
Nem emlékszem már pontosan, de talán az, hogy én előtte sosem sportoltam még, sőt igazából borzasztó voltam minden sportban, itt pedig elsőre megvolt az a klikk, hogy én ezt szeretném űzni, és akár jó is lehetek benne.
Saca:
Korábban mindig egyéni sportokat űztem, atlétika, úszás, vívás, azonban a röplabda csapatsport. Először nagyon szokatlan volt ez számomra, mert még sosem voltam egy igazi sportcsapatnak a tagja, viszont a többiek nagyon barátságosan és kedvesen fogadtak, ezért a velük való munka mindig örömmel töltött el. Talán ez volt az első dolog, amit megszerettem ebben a sportban.
3.) Röplabdázás szempontjából mit tartasz a legnagyobb erősségednek?
Emili:
Fizikailag az állóképességem fejlődött sokat az elmúlt években. Régebben nem szerettem futni, és hamar ki is merültem, de a sok edzésnek hála már akár órákat is képes vagyok játszani. Lelkileg, a csapatnak hála, türelmesebb és kitartóbb lettem. Megtanultam, hogy soha nem szabad feladni, és mindig van valaki mögötted, aki segít még akkor is, ha elrontok valamit.
Rebi:
Őszintén, semmilyen szempontból nem érzem azt, hogy kiemelkedő lennék másokhoz képest. Mindenből hozom az átlagos szintet, legyen szó feladás, ütés, fogadásról. Talán a legnagyobb erősségem a csapatszellem megtartása, és mások biztatása. Volt pár év, hogy csapatkapitány voltam, de akkor sem feltétlenül azért, mert ügyesebb lettem volna a többieknél, inkább mert tudtam bennük tartani a lelket, és a végsőkig hajtani őket, hogy ne adják fel.
Saca:
Igyekszem mindig pozitív hangulatot árasztani, néha vannak nehéz pillanatok, amikor valahogy fel kell pörgetnünk magunkat. Ilyenkor bíztatom a társaimat, próbálom őket lelkesíteni. Ha az én egyéni teljesítményem éppen nincs a toppon, akkor viszont számíthatok az ő támogatásukra! Fizikai szempontból a röplabdának köszönhetően sokkal jobb lett a vertikális ugrásom, ami számomra különösen hasznos, mert nem vagyok magas.
4.) A rendszeres sportoláson és a játékélményen túl van-e más olyan dolog is, amit a röplabdázásnak köszönhetsz?
Emili:
A versenyeknek hála megannyi új helyet fedezhettem fel, és ismerhettem meg kedves embereket. Megtanultam, hogy a számtalan munka, amit belefektetek valamibe, idővel kamatostul megtérül, csak nem szabad feladni.
Rebi:
Rengeteg élményt és legjobb barátokat. Ennél több pedig szerintem nem is kell. A röpi segít kikapcsolódni, elterelni a figyelmem az iskoláról mondjuk. Edzéseken szimplán jól érzem magam, miközben azt csinálom, amit szeretek, azokkal, akiket szeretek.
Saca:
A röplabda kezdetben csak kikapcsolódás volt számomra, egyfajta hobbi, viszont amikor versenyekre kezdtem el járni, akkor már több volt ennél. Rájöttem, hogy sokkal jobb más emberekkel megosztani a meccseken szerzett eredményektől függően az örömet vagy éppen a bánatot. A csapatjáték miatt megtanultam bízni másokban a pályán. Tudom, hogy számíthatok a csapattársaimra és együtt tudunk küzdeni még az utolsó labdáért is. És ha sikeres az az utolsó labdamenet, akkor pedig nagyon tudunk örülni!
5.) Van olyan barátod, akivel együtt kezdtetek el röplabdázni? Ha igen, a közös játék és érdeklődés változtatott valamit a barátságotokon?
Emili:
Mint említettem a csapatom nagy része osztálytársaim, akikkel egy időben kezdtem el a játékot. Jó érzés volt látni, hogy mindannyian együtt fejlődtünk, és a nehézségek ellenére közelebb kerültünk egymáshoz. Az együtt töltött idő miatt jobban megismerhettük egymást.
Rebi:
Azokkal, akikkel harmadikban kezdtem játszani, már nem igazán tartom a kapcsolatot, mert vagy idősebbek, és már egyetemisták, vagy szimplán abbahagyták. Viszont amikor a gimiben kezdtem, akkor ismertem meg az egész csapatot, akikkel évekig versenyeztünk együtt. Ekkor ismertem meg az Emilit, és rá egy évre kezdett el játszani a Saca is, akivel bár osztálytársak voltunk eleve, mégis a röpi hozott minket közel egymáshoz. Aki pedig végig kísérte a pályafutásomat 9 éves koromtól 18ig, nem más, mint a Maci. Igazából neki köszönhetek a legtöbbet a röplabda szempontjából.
Saca:
A röplabda csapat nagy részét ismertem már korábbról, mivel egy suliba járunk, de a közös edzéseknek köszönhetően szorosabb barátságokat is ki tudtam alakítani velük. A hétvégi versenyek és ezáltal a közös emlékek miatt jó viszonyt ápolok mindenkivel, aminek nagyon örülök!
6.) Van más olyan sport is, amit rendszeresen űzöl?
Emili:
Régebben suli szinten floorballoztam, de azt közel se szerettem annyira, mint a röplabdát. Mostanában pluszba egyedül az edzőterembe megyek heti több alkalommal.
Rebi:
Nincsen, egyedül a röpi.
Saca:
Jelenleg nincs más sport, amit versenyszerűen űzök, azonban szabadidőmben szeretek mozogni, főleg a testvéremmel szoktam otthon erősíteni, vagy együtt kosárlabdázunk, de az is előfordul, hogy elmegyünk úszni.
7.) Mi a terved a röplabdával a jövőben? Szeretnél továbbra is rendszeresen játszani?
Emili:
Mindenképpen szeretném addig folytatni a röpit, ameddig csak tudom. Gimi mellett könnyen részt tudok venni az edzéseken, és nagyon remélem, hogy a jövőben is így lesz. Kikapcsolódásnak és feszültséglevezetésnek is tökéletes.
Rebi:
Szeptembertől egyetemista leszek, ráadásul Pesten, így a DARC-os pályafutásom sajnos véget ér, viszont egyetem alatt ugyanúgy szeretném folytatni, ha lesz rá esélyem, akár csak hobbi szinten.
Saca:
Szeretném folytatni a röplabdát a jövőben is, ha sikerülnek a terveim, és felvesznek az egyetemre, ott lesz lehetőségem tovább folytatni ezt a sportot.
8.) Többször, egy-egy időszakban szinte rendszeresen részt vettél a felnőtt hobbi röplabda edzéseken is. Miben tapasztaltad ott a legnagyobb különbséget a saját edzésetekhez képest és miért döntöttél úgy, hogy eljössz ezekre az alkalmakra is?
Emili:
A felnőtt edzések sok mindenben különböznek a rendes edzésektől, mint hangulatban, mint nehézségben. Mikor először mentünk közösen, nagyon féltünk, de hamar rájöttünk, hogy a nehézsége ellenére nagyon jó tapasztalatokat lehet szerezni ott. Önbizalom növelésben is első számú, mivel el se tudom mondani, milyen jó érzés, mikor egy igazán erős ütést tudok fogadni. A felnőttek, akik ott játszanak, mindannyian befogadóak voltak és segítettek, hogy mi is jól érezzük magunkat.
Rebi:
A legnagyobb különbség mindenképpen az, hogy ott csak játszunk végig. Nem azt mondom, hogy jobb, és kifejezetten nem is fárasztó kevésbé, de sima edzésen azért mindig vannak különböző fejlesztő gyakorlatok a játékon kívül. Valamint ott érzem a legnagyobb kihívást, hiszen azért felnőtt férfiakkal szemben nehéz felvenni a versenyt, és ez jó kis adrenalin löket.
Saca:
Az edzések mellett sokszor jártam a felnőttekhez is röplabdázni, mert a saját edzéseken tanultakat ott tudtam a legjobban alkalmazni. Az egyesületnek az „idősebb” tagjai közé tartozom, ezért nekem idén már nem volt lehetőségem versenyekre járni, nem tudtam más játékokból tapasztalatokat szerezni. Felnőtt edzéseken viszont gyorsabb a játék, erősebb a mezőny, mert rutinosabbak a csapattagok és persze nagyon segítőkészek is, hála nekik nagyon sok dolgot tanulhattam ezeken az edzéseken.
+1) Végezetül, kérlek idézz fel egy számodra kedves emléket a röplabdázással kapcsolatban és oszd meg velünk!
Emili:
Az évek során sok jó emlékem született, ami miatt nehéz lenne egyet kiemelni. A rengeteg nevetés, amik az edzéseken történnek, soha nem fogom tudni elfelejteni. A legszebb emlékem a tavaly évi utolsó meccsünk volt, amikor mindent beleadva legyőztük az ellenfelünk és utoljára közösen jól éreztük magunkat.
Rebi:
Elég nehéz választani, hiszen 9 éves röpis múltam van, de ha mégis egyet muszáj lenne, akkor talán az egyik diákolimpiás versenyünket mondanám idénről, ahol még én lehettem a csapatkapitány, és olyan csapatok ellen nyertünk, akik ellen sohasem gondoltam volna, hogy képesek leszünk. Az egy szép lezárása volt a versenyes korszakomnak. 😊
Saca:
Több jó emlékem is köt a csapattársaimhoz, vannak köztük nagyon viccesek is, de talán az egyik legkedvesebb emlék a számomra az első versenyem lesz Bonyhádon, ahova elkísértek a lelkes, szurkoló, támogató szüleim is (szurkolói dudával és dobbal!!). A fél csapat azonban előtte este születésnapi bulin volt, ezért nagyon fáradtak voltak, de ennek ellenére is nagyon vidáman, jó hangulattal küzdöttük végig a meccseket, és az utolsó szettet sikerült megnyernünk. Úgy örültünk neki, mintha diákolimpiát nyertünk volna!
Köszönjük lányok, hogy időt áldoztatok a kérdések megválaszolására, egyben reméljük mindez számotokra is szórakoztató volt! 🙂
Bízunk benne, hogy ezzel a cikkel az olvasóinkhoz még közelebb tudtuk hozni a röplabda világát és titkon reméljük, hogy ezáltal néhányan kedvet is kapnak hozzá, hogy kipróbálják!
Amennyiben van rá olvasói igény, valamint kedv és hajlandóság a játékosok részéről, szívesen készítünk hasonló jellegű tartalmakat a jövőben is!
